háború, történelem

A Mallory hadművelet

Glen B-26 Marauder

Az amerikai légierő 320. bombázó csoport 441. repülőszázadához tartozó 42-107566 lajstromszámú, Glen B-26 Marauder típusú bombázó utolsó pillanatai. A repülőgépet és hat fős személyzetét az észak-olaszországi Marzabotto fölött érte légvédelmi találat 1944. július 10-én. A szárny a hajtóműgondolától kifelé letörött, amelynek következtében a gép gyors zuhanás után a földbe csapódott és felrobbant. A zuhanás olyan gyors volt, hogy a személyzet egyetlen tagjának sem volt ideje ejtőernyővel kiugrani és a teljes legénység életét vesztette.

A 320. Bombázó csoport aznap délután a szardíniai Decimomannu-ból indult bevetésre, hogy a ‘Mallory’ fedőnevű hadművelet keretében bombázza a Marzabotto közelében található vasúti hídat. A célt 17:20-kor 9 repülőgépről ledobott hetvenkét darab, egyenként 230 kilogrammos bombával támadták. A hadművelet William Mallory őrnagyról kapta a nevét, aki az Észak-Olaszországot ábrázoló térképet nézegetve rájött, hogy a széles Pó-völgyet feltűnően kevés közúti és vasúti útvonal keresztezi. A németeknek minden ellátmányt, utánpótlást és hadiipari nyersanyagot ezeken, mint egy tölcséren kellett átbocsátani. A 72 órás ’Mallory’ művelet célja az volt, hogy lerombolják a Pó-síkságot átszelő utakat, hidakat.

Általános
könyv

Nincs megoldás

„A tudatunk úgy működik, mintha nem volnának megoldhatatlan feladatok: ha van feladat, kell lennie megoldásnak is. Csak a matematikusoknál van rá mentő formula: a feladatnak az adott paraméterekkel nincs megoldása.”

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács

Általános
háború, könyv, történelem

A Pletykagyár-hadművelet

Ernest Hemingway és Roald Dahl

Ezen az 1944. május 29-én készült képen haditudósítók láthatók egy londoni utcán. A jobb oldali alak Ernest Hemingway, aki orvosi utasításra épp hatalmas szakállt visel. A bal oldali RAF (Royal Air Force) tiszt nem más mint Roald Dahl, a norvég származású, de Walesben született és angolul író novellista, aki egyaránt írt gyerekeknek (Charlie és a csokigyár, Matilda) és felnőtteknek is (Meghökkentő mesék).

Már az se szokványos, hogy egy írót pilóta egyenruhában látunk, de hát háború volt. Ám itt többről volt szó. Dahl ugyanis helyettes légügyi attaséként egyik tagja volt egy ‘Pletykagyár’ fedőnevű különítménynek, amelynek tagjait Churchill azzal a céllal küldte az Egyesült Államokba, hogy befolyásos személyekkel, véleményvezérekkel barátkozva diszkreditálják a pacifistákat és kedvező színben tüntessék fel azokat, akik szorgalmazzák Amerika belépését a háborúba. A különítménynek sok híres tagja volt, többek között Noel Coward és Ian Fleming is.

A kémek általában beolvadnak a környezetbe, Dahl viszont egy majd kétméteres csinos és harsány viking volt; így a dolog a visszájára fordult. Senki sem hitte, hogy egy ilyen figura titkos-ügynök lehet. Eredetileg azért ment az Egyesült Államokba, hogy irodalmi pályáját egyengesse, de megtetszett neki az egyenruha, a diplomata státusz és a rengeteg party, ahol egyetlen feladata az volt, hogy jól érezze magát és figyeljen. Imádott kártyázni és első szerzői jogdíját, mintegy 900 dollárt, azonnal elvesztette egy Harry Trumannel folytatott pókercsatában. A nők elomlottak a lába előtt és Dahl bármelyiküket ágyba vitte, ha évi 50 ezer dollárnál nagyobb volt a jövedelme. Nyilván kötelességből tette, a Brit Birodalomért.

Legnagyobb hódítása — ha másképpen is — Eleanor Roosevelt volt, aki miután felolvasta Dahl meséjét az unokáinak, meghívta vacsorára a szerzőt. Bár, Dahl rövidesen a Fehér Ház állandó vendégeinek listájára került, mégsem hinném, hogy az Egyesült Államok hadbalépését ő intézte volna el.

A különítmény történetét Jennet Conant írta meg ‘The Irregulars — Roald Dahl and the British Spy Ring in Wartime Washington’ című könyvében.

Általános
fotográfia, persona

Szürrealista piknik

Lee Miller

Egy társaság lustálkodik a szabadban. A fény szűrt, az ital fogytán, a nők lazák és félmeztelenek, a hozzájuk tartozó férfiak nyakig gombolkozva, mintha kicsit feszengősebbek lennének. Csak egy férfi üldögél egyedül; ő az égre tekint, mintha semmi köze nem lenne ahhoz, ami itt zajlik. Valójában, ő sincs egyedül, csak éppen valakinek a képet is készítenie kellett. Aztán cserélnek és a második képről már ő hiányzik, az asztal végén viszont egy félmeztelen, szőke nő készül rágyújtani.

Roland Penrose
A képek 1937 júliusában készültek, a Cannes közeli Mougins-ben; a fotósok Lee Miller és későbbi férje Roland Penrose. Balra Paul Eluard és felesége Nusch, jobbra Man Ray barátnőjével Ady (Adrienne) Fidelinnel. Ezeken a képeken ugyan nem szerepelnek, de azon a nyáron a Mougins-i társasággal nyaralt többek között Picasso, Dora Maar, Max Ernst és Leonora Carrington is.

„ … az idill és a finom botrány, a magától értetődőség és elegáns provokáció, a felhőtlen jókedv, és a néma zavarodottság becses dokumentuma.

A képeken látható nők egyenrangú partnerek voltak, mind saját jogán résztvevője a szürrealizmus belvilágának, de azért mégiscsak minden képen ők, és csak ők meztelenek. Nincs okunk a képek kapcsán női kiszolgáltatottságról, férfi dominanciáról beszélni, amint értelmetlen volna egykori veszedelmes viszonyaik rekonstrukciója is. Ugyan kit érdekelne ennyi évtized távlatából, hogy melyikük kivel, mikor, miért és miért nem…”

(György Péter: Lee Miller – Hitleriana, Tiszatáj, 2013/01, 62. oldal)

Általános
festmény

Egy turbulens éjszaka

Vincent van Gogh

Csillagos éj (De sterrennacht) | Vincent van Gogh | 1889 | olaj, vászon | 74×92 cm | Museum of Modern Art (MOMA), New York

Örvénylő kék égbolt és az azt beragyogó sárga csillagok. A képet sokféle módon szokás magyarázni, de az értelmezések legtöbbször a Teremtés Könyvének 37. fejezetére utalnak, amelyben József álmot lát: „ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem”.

Van Gogh ezt a képet élete utolsó szakaszában festette, amikor a dél-franciaországi saint-remy-i szanatóriumban keresett gyógyulást. Problémái ellenére valamit nagyon mélyen érezhetett az őt körülvevő világból, mert a kavargó égbolt pontosan  követi a turbulens áramlás akkor még ismeretlen matematikai modelljét, amelynek alapjait egy orosz tudós, Andrej Kolmogorov csak az 1940-es években fektette le.

Általános
persona, tudomány és technika

Nem nagy ügy az a kis lépés

Neil Arrmstrong

Így vacsorázott Neil Armstrong 1969. márciusában. Előtte a Wall Street Journal, jobb kezében a napi posta, balján pedig ott az elmaradhatatlan Omega Speedmaster. Négy hónap múlva, 1969. júliusában a Hold felszínére lépett mint az Apollo 11 Holdra szálló küldetés parancsnoka és két és fél órát töltött a holdkompon kívül.

“Mindig úgy tartottam, hogy van esély a sikeres Holdra szállásra: fifty–fifty…”

(Neil Armstrong egy 1983-as Esquire Magazine-nak adott interjúban)

Általános